 
 
A magyar koronázási díszruha:D Szerintem gyönyörű!
Ez az a ruha, amelynek szinte mindig más a köténye, ezért
szúrtam be több képet, hogy lássátok ezt. Az első képen
egészen díszes, a másodikon csipkés.
Most pedig beteszek nektek magáról a ruháról egy kis ismertetőt:
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ KORONÁZÁSI RUHÁJA
A 19. század közepén két koronás asszonyt tartottak a legszebbnek: Eugenie francia és Elisabeth osztrák császárnét. Erzsébet a hatvanas évek közepén volt a legszebb. Sok szép öltözéket rendelt az ismert bécsi udvari cégeknél, és állandó vevője volt a legelegánsabb párizsi szabónak, Charles Frederic Worth-nak. 1867-ben a híres párizsi mester, Worth készítette az ősi hagyományokat követő magyar koronázási díszruháját is: a nagyon bő, uszályos törtfehér ripszselyem szoknyát, áttetsző csipke fátylat és kötényt valamint a fehér csipkeujjas, csipkefodros, dús gyöngyfűzéssel díszített fekete bársony derekat.
Emil Rabeding udvari fényképész készített fényképsorozatot Erzsébetről a koronázási ruhában, amelynek másolatait még az 1930-as években is terjesztették. Számtalan festmény is született a világszép magyar királynéról, amelyeken a felsőrész- a karcsú fekete bársonyderék a csipke és gyöngydísszel, mindig megegyezik, de szinte mindegyiken más a szoknya díszítése. A problémát tovább bonyolítja az, hogy az öltözéket a tradíciókhoz híven a veszprémi püspökség kapta meg ajándékba és készíttetett belőle egyházi ornátust, 2 darab miseruhát és egy pluviálét. Az utóbbit és az egyik miseruhát a Budavári Koronázási Főtemplomban, népszerű nevén a Mátyás templomban őrzik. Csakhogy ezek a darabok ugyan törtfehér ripszselyemből készültek, de ezüstfonallal, virágmotívumokkal gazdagon hímzettek. Mintájuk megegyezik a Székely Bertalan által festett nagyméretű festményen láthatóval, amelyen a kötény is ezüsttel hímzett. Székely a festményt 1869-ben Csanád vármegye felkérésére festette, és ma a makói József Attila Múzeum tulajdona. Székely jelen volt a koronázáson és vázlatot is készített ott, de a skiccen a minta nem látszik.
A rekonstrukciónál felmerült a kérdés: melyik az igazi? A fénykép, amelyen nem látszik mintásnak a szoknya, és egyértelmű, hogy a kötény csipkéből van, vagy a festmény és a megmaradt díszöltözetek. Esetleg két szoknya volt? Ez is megfelelne a kor szokásának. Végül úgy döntöttünk, hogy a fényképet tekintjük mérvadónak, és a rekonstrukció ez alapján készült, a királyné eredeti méreteiben, amelyek lánykorától kezdve alig változtak: magassága 172 cm, derékbősége 50-52 cm, mellbősége: 80-90 cm között. A három méret aránya tette olyan feltűnővé és különlegessé megjelenését – magas volt, nagyon karcsú, és ugyanakkor dús mellű. Dekoltázsa - amelynek szépsége a 19. században nagyon fontos volt - egyenletesen telt, karcsú ívelő nyakkal, amelyen az óriási hajkoronával keretezett gyönyörű arc néz szembe ma is a szépségében gyönyörködő hódolókkal.
F. dr. Dózsa Katalin
művészettörténész,
az Erzsébet Királyné Emlékév kurátora
ERZSÉBET KIRÁLYNÉ KORONÁZÁSI ÖLTÖZÉKÉNEK MÁSOLATA
„Az életet álommá kell alakítani, s álmunkból valóságot formálni.”
(Pierre Curie)
Sisi koronázási ruháját 5 éves korom óta rajzolom tudattalanul, ruháimon sokszor jelenik meg egy-egy részlet a ruhából. Nekem ez „Álmaim ruhája”.
„Öltözetünk színe, anyaga, mintája, szabásmódja, ruhatípusa a jelképek egymásra épülő rendszere. Egyértelműen, szavak nélkül is olvasható nyelv ez a kortársak számára, amely kifejezi viselője nemét, korát, rangját, a társadalomban elfoglalt helyét, egy- egy csoporthoz való tartozását és nemzetiségét is. Manapság megtehetjük, hogy eltitkoljuk korunkat, vagy mellőzzük a társadalmi helyzetünkhöz illő viseletet, néhány száz esztendővel ezelőtt azonban az ilyesmi szigorú korlátokba ütközött.”
(Dr.Tompos Lilla: A díszmagyar)
Az eredeti ruha
1867-ben a híres párizsi mester, Worth készítette az ősi hagyományokat követő magyar koronázási díszruhát. Az öltözék darabjai: egy fehér valódi selyemszoknya, hozzá tartozó kötény, áttetsző fátyol, valamint szalagcsokrokkal díszített csipkeujjas, dús gyöngysorokkal összefűzött fekete bársonyderék.1
C. F. Worth divatszalonját 1858-ban nyitotta meg Párizsban. Worth a divatvilág meghatározó személye lett, megalapította az Haute Couture-t, a vezető divatszalonok azóta is fennálló szövetségét. Luxuskollekcióinak alapanyagául a nap minden órájára lyoni selymet javasolt, a damaszt, szatén, kristálygéz, muszlin és sanzsan mellett. Worth nevéhez köthető a turnűr feltalálása is. A Worth dinasztia utódai egészen 1941-ig folytatták a híres műhely munkáját.
Worth két leghíresebb megrendelője Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné és Eugénia francia császárné, III. Napóleon felesége. Eugénia az európai divat irányítója volt, amit ő hordott, azt utánozta mindenki. Erzsébet nem kívánt divatrányító lenni, a ruhák szépsége kiemelését szolgálták.
A másolat
Ez a ruha a D’Elia Szalonban (Gödöllő, www.delia.hu) készült 1 hónapon keresztül, most januárban, igazodva az eredeti ruha készítési dátumaihoz. Ezáltal jelképesen is az 1867 és 2007 között eltelt 140 évet szimbolizálja.
A ruhát egy régi, lábbal hajtós varrógépen készítettük el, majd az összes többi varrást és tisztázásokat kézi munkával dolgoztuk el. Figyelembe vettük az 1860-70-es évek ruháinak eldolgozását és aszerint jártunk el. Tudni kell, hogy ezeket, a régi díszruhákat csak egy-egy alkalommal hordták, így belülről változó volt az eldolgozásuk. Nekünk az anyagokhoz is igazodni kellett, hogy még sokáig gyönyörködhessünk bennük.
Az elmúlt 140 év eltelte miatt az anyagok minősége mára nehezen rekonstruálható. A természetes anyagok színe az idővel öregszik és megsárgul, így ha fenn is maradt volna, ebben a színhatásban, látnánk viszont. A lehető legközelebb álló mai anyagokat és csipkéket válogattam össze, hogy az eredeti darab látványilag és tapintásra is felidézhető legyen. A csipkeminták válogatásánál figyelembe vettem az eredeti csipke mintázatát.
A 19. századi díszruháknál a váll és ingváll egy ruhadarabbá olvadt össze, amelyet a viselettörténet új kifejezéssel „ruhaderéknak” nevezett el. Ez anyaga függvényében lehet selyem ruhaderék, taft ruhaderék, stb.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
